Nagy köztünk a korkülönbség, de ez nem tántorított el. Randira hívtam. Egy olaszországi nyaralás egyik estéjén, külön a többiektől, elmentünk vacsorázni.
Csak ő meg én.
Felvettem az egyik kedvenc pólómat, és egy csini rövidnadrágot (jé, még rámjön?)
Véletlenül pont összeöltöztünk, kék-fehérben sétáltunk kézenfogva az étteremhez.
Engedtem, hogy válasszon asztalt, mégiscsak ő a férfi.
Egy tálból sültkrumpliztunk, közben beszélgettünk és néztük a medencébe csobbanókat.
A TV-ben focimeccs ment, azt is megvitattuk. Ígéretesnek tűnik, ha sok közös témánk van!
A vacsora végeztével még beugrottunk a játszótérre, aztán siettünk haza fürdeni meg mesélni.
Sokan kérdezték már tőlem, hogy milyen fiús anyának lenni.
Hát, ilyesmi…
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd facebook oldalamat, ahol további olvasnivalókat találsz!
